Örkény István: Tóték

Hogy mennyire szerettem ezt a történetet! :D (Bár ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy vajon akkor is ennyire szeretném, ha nem beszélek róla Zsuzsa nénivel drámán, illetve magyaron Judit nénivel)

Én a drámát olvastam, szóval eléggé meglepődtem, mikor mondták a többiek, hogy a regényél már az elején kiderül, hogy Tóték fia meghal, míg ugyebár a drámában valahol a közepén említik ezt meg, szóval így sokkal izgalmasabbá válik a történet. Nem is értem Örkény miért nem így írta meg elsőre. Írhatnék az elnyomásról, a bolond postásról, hogy valójában az Őrnagy magától ilyen elnyomó lenne, vagy csak a környezete volt-e rá hatással, de ezt a sztorit szerintem mindenki ismeri. Inkább ez a bejegyzés csak egy emlékeztető arról, hogy ez létezik, szerettem, és hogy mennnnyire imádtam a magyarórákat.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Az egyik csalódásom ez a könyv. Amikor 14 évesen el kezdtek érdekelni a szépirodalmi művek, Az ember tragédiája is közéjük tartozott, rettentően el akartam olvasni, elvégre olyan izgalmas a címe, s különben is egy rongyos példányunk van belőle itthon, ami még vonzóbbá tette számomra Madách emberiség költeményét. Még jó, hogy akkoriban nem kezdtem bele, vagyis... Lehet lelkesedésem nagyobb volt akkor, és simán vettem volna az akadályokat, azonban most...Minden egyes mondatra oda kellett figyelni. Nagyon durván. Számomra borzasztóan régies a szöveg, rendelkeznem kell olyan háttérismerettel, amit valóban birtokolnom kellene, azonban van olyan, amit még nem tanítottak vagy már kiment a fejemből. Egyik karakterhez sem kötődtem különösebben, az Urat kifejezetten utáltam. Pökhendi alakként mutatta be a kötet - legalábbis az első pár színben.Örülök, hogy a magyartanárom ennyi a szívén viseli a sorsunkat, így hát körülbelül 3 héten keresztül foglalkoztunk Madách könyvével, s közösen próbáltuk kibogozni, hogy az egye színekben milyen eszmék jelennek meg, milyen a férfi-nő, az egyén-tömeg kapcsolata stb. 

Mindamellett, hogy ebben a pillanatban kevésbé kellemes emlékként él bennem e könyv, tudom, hogy évek múlva ha elolvasom teljesen más lesz a véleményem. Mindig ez van.

Értékelés: 6/10

Arany János: Toldi estéje

Attól függetlenül, hogy imádom A. J.-t, és az elmúlt irodalomórák alkalmával ráeszméltem, hogy egy igazi zseni, a Toldi estéje mégsem vált a kedvencemmé - habár lehet a 4es dolgozat, amit kaptam belőle közrejátszhat.

Még mindig gyönyörűen ír, a történet is tetszett, esküszöm jó volt újra találkozni Bencéékkel, de valahogy ez most nem váltott ki belőlem rajongást. 

Jókai Mór: Az arany ember

Szörnyű ember vagyok. Már megint előítéletekkel álltam neki egy könyvnek. Mivel a Kőszívű kapcsán eléggé negatív véleményem alakult ki Jókairól, s a csapból is az folyik, hogy az ő könyveit mennyire nehéz olvasni, milyen sok a leírás stb., úgy kezdtem neki ennek a regénynek, bizonyára bűn rossz lesz. És mekkorát tévedtem! (Már megint.) Hála Jim és Buri noszogatásának, nem adtam fel a Szent-Borbálánál. 

A sztori lényegében annyi, hogy van egy fiatalember, bizonyos Tímár Mihály, aki egy egyszerű kereskedő. Azonban nem egészen tisztán drága kincsekhez jut, s azoknak köszönhetően be tudja indítani vállalkozását, s így ő lesz Magyarország egyik legtehetősebb embere. Közben persze van egy szerelmi háromszög, ármánykodó gonosz "mostohatestvér", ellenszenves férfiszereplő stb. Nem akarom ezt sokáig húzni, inkább olvassa el, aki ezt látja, és eddig még nem tette, mert tényleg megéri!

Tehát: ki merem jelenteni, igen, tetszett ez a könyv. Komolyan mondom, Candide és a Pál utcai fiúk után ez a harmadik legjobb kötelezőolvasmány. Ugyan, néha kiszámítható, de azért tele van fordulattal, értékes a mondanivalója, és megismerkedhetsz rengeteg régies kifejezéssel. És most kezdeném a kevésbé pozitív, vagy számomra furcsa dolgokkal. 

Amit leginkább nem értettem, az az, hogy Tímár valószínűleg 28 éves (na jó, minimum 20, csak én képzeltem ennyivel idősebbnek), elvégre kereskedő, s Jókai azt írja egy felnőtt férfi, azonban Tíméa 14, Noémi pedig 15 éves. Csak nekem furcsa az, hogy egy 28 éves férfi olyan szemmel bámul a lányokra? (Mellesleg pár év elteltével írja is, hogy Noéminek micsoda idomai lettek mióta nem látta. Creepy...)

Aztán Jókai nem kicsit befolyásolja az olvasót. Eleinte tök jó volt, mert folyton rágódtam azon, hogy Tímár most végülis csalt vagy nem, az ő cselekedete annak minősül vagy sem. Aztán a végén az író teljesen rombol. Egyszer 2 oldalon keresztül sorolja, hogy Tímár kitől s mit lopott, aztán kb. 30 oldallal később a főszereplő tagadja az egészet, s Jókai úgy írja, mintha Tímár pár oldallal ezelőtt nem így gondolta volna. Weird.

A karakterek. Azt hiszem ez az első könyv, ahol végül egy karaktert sem tudtam megkedvelni, talán Teréza mamát. De egyébként számomra mindegyik olyan kis butuskának tűnt. Mondjuk az kicsit zavart, hogy a végén OMG SPOILER Athalie meglepő módon 100%osan meg volt arról győződve, h Tímár él, és valaki mást temettek el, s az a valaki bizony ellopta Tímár ruháját. Hagyjuk már. Jó, rajta kívül valóban csak Tímár tudott a rejtekhelyről, de ennyire pontosan nem tudhatta az a buta liba.

Óóó, az a rengeteg ismeretlen, régies kifejezés. Hát megölt! Az meg végképp, mikor az ismeretlen szót egy másik ismeretlennel magyarázott. Én olvasás közben nem akarok google-t használni!

Hiába élek Magyarországon, néha baromira nem tudtam beazonosítani hol járnak a szereplők.

Furcsa volt számomra, hogy a halált sosem írta le hosszasan, pedig manapság az írók ennek oldalakat szentelnek. 

KI NEVEZI EL A 2. GYEREKÉT IS DÓDINAK, MIKOR AZ ELSŐ MEGHALT??(deodát. meghaltam)

Tímár és Kacsuka románca egy mosolyból alakult ki. De a mosoly után nem beszéltek, csak 5 évre rá kb. MAF.

Mindazonáltal a sztori teljesen rendben volt. Fordulatos, izgalmas, és tényleg tetszett a mondanivalója. 

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Előre le szeretném szögezni, hogy ez nem lesz egy hosszú beszámoló, ugyanis orrolok erre az emberiség költeményre (mondjuk leginkább a béna dolgozat miatt, amit pár napja írtunk belőle), és különben is, ez is az a könyv, amit minden magyar ember ismer. Ugye? 

Szóval van nekünk egy Csongorunk, aki keresi a boldogságot és a egy Tündénk, aki tündér (WOOOW), meg egy Mirígyünk, aki boszorkány, Vagyon, Haszon, Tudás, Balga, Duzzog és a többi... Tulajdonképpen az egész történet a boldogságkeresésről szól, s végül főhősünk meg is találja azt, Tünde érzett szerelmében. 

Nem volt ez rossz. Nyelvezete érthetőbb volt az eddigiekhez képest (Bánk bán. Fúj.), kvázi egy mese volt, értékes mondanivalóval, terjedelme se volt vészes, csak ne lett volna dolgozat belőle.

Értékelés: 5/10

Katona József: Bánk bán

(Borzalmas, hogy az első könyv, amit idén elolvastam, az egy kötelezőolvasmány.)

Iszonyú nehezen vettem rá magam e dráma elolvasására. Heteken keresztül csak pihent a kanapémon, s végül a dolgozat előtt egy nappal fejeztem be, s kijelenthetem, hogy nem kedveltem ezt a könyvet. 

A legfőbb ok az, hogy - véleményem szerint - rendkívülien nehéz volt a nyelvezete. Volt, hogy többször is neki kellett fognom egy-egy oldalnak, mert elvesztem a mondatokban (s mivel nem kötötte le a figyelmem, gyakran elkalandoztam). A másik ok pedig maga a történet. Nem tetszett, nem érdekelt, nem volt izgalmas, nem volt szomorú, gyakorlatilag semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, nem úgy, mint például A Pál utcai fiúk (a 3. könyv, melyen könnyeztem), vagy a Candide (amint volt, hogy sírva nevettem). Egyszerűen csak végigszenvedtem magam rajta és kész. 

Azonban a két negatívum mellett, van két pozitív dolog: az egyik hogy csupán 100 oldal, a másik pedig a Melinda szál. Na, mikor Melinda a színen volt, azt meglehetősen élveztem. Akkor éreztem, hogy történik is valami.

Nem hinném, hogy a sztorit vázolnom kellene, de ha véletlenül erre téved egy gimnazista, aki nem szadista (haha), annak röviden leírom: II. Endre idején játszódik a történet az 1200-as évek elején. A királynak el kell hagynia az országot egy időre, ezért Bánkra bízza azt. Mialatt Bánk járja Magyarországot,azt tapasztalja, hogy a magyarok nyomorúságban élnek. Majd megérkezik pár bán, akik figyelmeztetik Bánkot, hogy az ország és Melinda is veszélyben van, így hát visszatér. Ottó próbálja elcsábítani Melindát, sikertelenül. Azonban a következő alkalommal eléri a célját, ugyanis kap két fajta port Biberachtól (az egyik altató, a másik pedig bódító). Az altató testvérének, (a királynénak), Gertrudisnak adja, a másikat Melindának. Bánk fülébe jut, hogy Ottó és Melinda mit művelt, Melinda totálisan beleőrül tettébe. Időközben Gertrudis találkozik Bánkkal, aki számon kéri rajta, hogy mit tett az országgal. A vita addig fajul, mígnem Gertrudis tört ránt elő, s próbálja megölni Bánkot. Azonban a férfi kicsavarja kezéből, s végez a királynővel. Ottó pedig Biberachot öli meg, ugyanis a lovag azt mondja, hogy elmondja mindenkinek, amit Melindával tett. Kitudódik, hogy Bánk egy gyilkos, s ezért Endréhez kell fáradnia, akinek ítéletet kell hoznia. Közben Tiborc lép közbe, aki bejelenti, hogy Melinda meghalt, ugyanis Ottó felgyújtotta a házat, amiben tartózkodott. Bánk büntetés nélkül marad, hiszen nagyjából mindent elvesztett.

Pontszám: 4/10 

Hogy miért hoztam létre ezt a blogot?

Egyszerű a válasz. Még a Varázslatos Táborban mondta Buri és Seren, hogy ők szívesen olvasnának olyan blogot, amely a kötelezőkről szólnának, és kíváncsiak lennének, hogy az abban a korban lévő gyerek mit is gondol róluk. Mivel nekem tökéletes kikapcsolódás írni a könyvekről, végül úgy döntöttem megcsinálom a blogot. Bááár, azt hozzá kell tennem, hogy néha lehet az irodalomóráimról is írok, elvégre hozzátartozik a dologhoz, és mert úgy érzem, baromi jók lesznek azok az órák, ugyanis egy iszonyú jó tanárt kaptam. *_*

Igazából, egyelőre ez ennyi lenne. Amint feladta a kötelezőt, én meg elolvastam, írok is. :D