2016. december 29., csütörtök

Jodi Picoult: A nővérem húga

Még 11 éves koromban láttam a filmet, s akkor még nem is tudtam, hogy eredetileg ez egy könyv. A film elképesztő volt, elnyerte a tetszésem. Kétszer is megnéztem: egyszer egyedül, egyszer pedig a családdal. Mindkét alkalommal pityeregtem rajta, s végül pár évvel később, beszereztem a könyvet. (Ugyanis nem is olyan régen a Jodi Picoult könyvek új borítót kaptak, s a Nővérem húgának a borítója baromira megfogott.)
Először beszéljünk a címéről. Sokáig úgy gondoltam, hogy az angol címe (My sister's keeper) mennyivel jobb, hiszen sokkal kifejezőbb a magyarnál. Aztán most (miután végeztem a könyvvel), rájöttem, hogy a magyar sem annyira rossz, ugyanis jelzi, hogy valójában nem Kate-ről (a nővérről), hanem Annáról, a húgról szól, holott a film egész végig Kate köré építkezik. Ugyan arra következtethetnénk, hogy az elbeszélője egy középső testvére lehet, de nem, és akkor itt térjünk is át magára a könyvre.
Eddig egy JP könyvet olvastam (a többibe pedig belelapoztam), s megállapítottam, hogy az írónő imádja más-más karakter szemszögéből ábrázolni a történetet. Ami nem baj - azoknak, akik szeretnek így olvasni. Nos, én nem ezt a tábort erősítem.
Kate 3 éves kora óta küzd a leukémiával, s nem épp a leggyengébb fajtájával. Szükség lenne donorra, azonban a családban senki sem felel meg, a listára pedig nem akarnak feliratkozni, s ekko Dr. Chance megemlíti, hogy egy harmadik gyermek lehet megfelelő lehetne. Nos, ezért születik Anna, hogy a nővérét életben tartsa. Katenek a tökéletes mása lesz, mármint ami szervi dolgokat illeti. Azonban 13 év után megelégeli, hogy testvére miatt nem élhet teljes életet, így hát felkeres egy ügyvédet, akinek elmondja, hogy miért is szeretné beperelni a szüleit, s végül az egész ügy valóban eljut a bíróságig. Magáról a történetről ennyit szeretnék elárulni
A legnagyobb kérdés számomra ebben a könyvben, hogy egy szülőnek szabad-e ilyet csinálni? Csak azért szülni egy gyereket, hogy a másik életben maradjon. Sokat gondolkodtam rajta, és még most sem tudom a választ. Egyfelől semmiképp, hiszen teljes mértékben elfogadhatatlan. Valaki nem élhet csak ezért. De ott van a másik dolog is: van egy gyereked, aki haldoklik és - nyilván - rendkívülien szereted és nem hagyhatod meghalni... Hm. Nem tudom.
Igazából a karakterekkel megvoltam, egyik sem fogott meg túlságosan. Mondjuk az tetszett, hogy mikor az anya szemszögét olvastam csak a múltról tudtam meg dolgokat.
Szívszorító, szomorú, de szerintem  érdemes elolvasni.

2016. május 1., vasárnap

David Nicholls: Egy nap

Évekkel ezelőtt láttam meg az Alexandrában ezt a művet, akkor fel is írtam a listámra. Eleinte igazából - tudom, hogy teljesen baromság -, csak azért nem akartam elolvasni, mert a főszereplő neve Dexter volt, és nem volt túl szimpatikus. Lényeg a lényeg, nem olyan régen láttam a filmet - Anne Hathaway-t még mindig imádom - és utána nagyon mérges lettem magamra, amiért nem olvastam el eddig, mert hihetetlenül tetszett. Így hát elmentem az Alexandrába, majd a Libribe, de természetesen mindkét boltban közölték velem, hogy sajnos már raktáron sincs. A Libribe felajánlottak ilyen kereső programot, tehát felhívnak, ha valahol megtalálják az országban. Reménykedem, hogy ez meg fog történni.
Szóval Dexter és Emma történetét ismerhetjük meg, akik a diplomaosztó után egy éjszakát töltenek együtt, majd különválnak útjaik. Minden évben St. Swithin napján (találkozásuk első napján) meg tudjuk, hogy mi történt velük az elmúlt évben. Emma író szeretne lenni, de hát egy könyvet sem sikerül megírnia, így hát dolgozik színházban, étteremben, majd tanárként is kipróbálja magát. Dexter pedig teljesen elveszíti önmagát, drog és alkohol problémái lesznek, de azért ő is talál munkát: műsorvezető lesz egy késő esti showban. Viszont többet nem árulok el, mert akkor csak szétspoilerezném az egészet.
Mindenesetre én imádtam. Igaz, egy egyszerű romantikus sztori, de akkor is hatással volt rám. A filmet legalább meg kell nézni.

Pontszám: 10/10
(Viszont a borító szerintem ocsmány, de mindegy.)

2016. március 20., vasárnap

David Levithan - John Green: Will&Will

Mikor két évvel ezelőtt megvásároltam a Csillagainkban a hiba c. könyvet, egyenesen rajongni kezdtem John Greenért. Annyira imádtam a történetet, a metaforákat, a hasonlatokat, hogy képes lettem volna még ezerszer is elolvasni. Így hát úgy döntöttem körbenézek még a JG könyvek között, hisz' minden bizonnyal a többi is olyan remek lehet, mint a TFIOS. Hát nem. Nagyon nem. 
Jó, az Alaska nyomában is szuper volt, de a Papírvárosok már nem annyira. Viszont ez a Will&Will... Jézusom...
Sztoriról: Van két Willünk. Az egyik egy hetero, simán nyomi gyerek, a másik pedig egy meleg, depressziós kölyök. Száz oldalon keresztül ismerkedünk velük, milyenek ők, honnan származnak stb. Aztán véletlenül futnak össze egy szexshopban, ahol jót tudnak beszélgetni, ugyanis mindketten épp rossz passzban vannak. Aztán a melegwill összejön Minivel, heterowill legjobb barátjával, szakítanak, és végül egy színházidarab megold mindent. Igen, kesze-kuszának hangozhat, de kb. ez történt. 
Ami azt illeti, egyik karaktert se kedveltem, ami elég ciki. Utáltam az írók stílusát, heterowill iszonyú idegesítő volt, a mellékszereplők is baromi rosszak voltak, szóval... Inkább értékeljük.

Pontszám: 10/6
Többet vártam, John Green!

2016. február 3., szerda

Jodi Picoult: Törékeny

Az első könyv, amit idén olvastam. Ami azt illeti elég sokáig húztam, talán két hétbe is telt, mire végeztem vele. Nem, nem azért nem haladtam vele, mert végtelenül unalmas volt, vagy rossz volt a könyv, csupán annyi szenvedés volt benne, hogy ennyit egyszerre nem tudtam elviselni az elején. Végül megszoktam, és az utolsó 150 oldalt egyebe elolvastam. Szóval a regény Willow-ról szól, egy kislányról, aki ritka betegséggel rendelkezik, mégpedig csonttörékenységgel. Nem élheti normálisan az életét, hiszen egy szimpla elesés miatt is eltörhet valamelyik csontja. Mivel anyagilag nem állnak pompásan - elvégre Willow miatt rengeteg pénzre van szükségük - valahogy muszáj valahogyan pénzt szerezniük, hiába túlórázik az édesapja, rendőrként nem keres eleget, édesanyjának pedig mindig vigyáznia kell Willow-ra. Így hát legjobb barátnője, - aki egyben az orvosa is volt - ellen kártérítési pert indít. Közben az idősebbik lány, Amelia bulimiás, vagdossa magát, és szeretné, ha szülei vele is foglalkoznának. Az édesapa pedig nem tartja jó ötletnek a pert, ezért aztán elhagyja feleségét. 

Szóval ja, így összefoglalva semmi vidám dolog nincs ebben a könyvben, teljesen lehangoló.
Tetszett: - néhány recept random beszúrását
                  - a különböző szemszögeket
                  - a csodaszép mondatokat, hasonlatokat, metaforákat
                  - a fejezetek előtti verseket

Nem tetszett: - hogy volt egy csomó elgépelés, kicsit zavart, bár ez mellékes
                      - a befejezés
                      - Amelia karaktere

Egyébként biztos vagyok benne, hogy fogok még JP könyvet olvasni, mert ez végülis tetszett

Értékelés: 9/10 (csak a befejezés és a túl sok szenvedés miatt)