Nincs mit tagadnom: Grecsó Krisztiánnal elfogult vagyok, és ha valaki sértegeti, vagy negatív kritikát olvasok vele kapcsolatban, esküszöm én érzem magam rosszul, és harapok. Furcsa ez.
Mindenesetre a Veráról is lehet olvasni ilyet is, meg olyat is, de természetesen nekem tetszett. :'D
A Vera nem olyan, mint az író többi kötete. Tehát ha valaki pont azért nem szereti Grecsót, mert folyton a falusi életről ír, az vegye nyugodtan kézbe a Verát, mert ez nem az.
Vera története Szegeden játszódik, egy 10 éves kislány a főszereplő, aki a mű végére szinte nagylánnyá válik - ez pedig annak köszönhető, hogy a főhősnő olyan titkokat tud meg, ami miatt az őt körülvevő buborék kipukkad. (Szerettem azt a részt, amikor az anyukája megengedte, hogy mostantól egyedül mehet haza az iskolából, amin Vera
Ez a kötet meglepően könnyed, Grecsó stílusához képest. Nincs tele nyakatekert mondatokkal, nem kell az olvasónak két mondatonként megállni, feltenni a kérdést, hogy "Miii?", majd újraolvasni. A sztori szépen folyik, sőt, van benne valami izgalom is (pedig én Grecsót kifejezetten a szép mondatok miatt olvasom. szeretek rácsodálkozni, hogy van író, aki szépen, bonyolultan, de mégis valami egyszerűséggel képes dolgokat leírni. zseniális). Ráadásul eszembe jutott egy csomó általános iskolás emlékem. El is felejtettem, hogy hogy működött a tízórais rendszer, meg ilyenek... :D
Tehát mindenesetre bátran ajánlom azoknak, akik eddig nem szerették Grecsót. Ez más. Eskü.
(Azért nem írtam bővebben a sztoriról, mert semmiképp nem akarok spoilerezni - ÉS megismerkedhettek a szomorú-izgulás fogalmával, plusz a sokadik alkalommal, mikor Vera izgalmában be akar pisilni, felkuncoghattok!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése