2017. szeptember 3., vasárnap

Jókai Mór: Az arany ember

Szörnyű ember vagyok. Már megint előítéletekkel álltam neki egy könyvnek. Mivel a Kőszívű kapcsán eléggé negatív véleményem alakult ki Jókairól, s a csapból is az folyik, hogy az ő könyveit mennyire nehéz olvasni, milyen sok a leírás stb., úgy kezdtem neki ennek a regénynek, bizonyára bűn rossz lesz. És mekkorát tévedtem! (Már megint.) Hála Jim és Buri noszogatásának, nem adtam fel a Szent-Borbálánál. 
A sztori lényegében annyi, hogy van egy fiatalember, bizonyos Tímár Mihály, aki egy egyszerű kereskedő. Azonban nem egészen tisztán drága kincsekhez jut, s azoknak köszönhetően be tudja indítani vállalkozását, s így ő lesz Magyarország egyik legtehetősebb embere. Közben persze van egy szerelmi háromszög, ármánykodó gonosz "mostohatestvér", ellenszenves férfiszereplő stb. Nem akarom ezt sokáig húzni, inkább olvassa el, aki ezt látja, és eddig még nem tette, mert tényleg megéri!
Tehát: ki merem jelenteni, igen, tetszett ez a könyv. Komolyan mondom, Candide és a Pál utcai fiúk után ez a harmadik legjobb kötelezőolvasmány. Ugyan, néha kiszámítható, de azért tele van fordulattal, értékes a mondanivalója, és megismerkedhetsz rengeteg régies kifejezéssel. És most kezdeném a kevésbé pozitív, vagy számomra furcsa dolgokkal. 
Amit leginkább nem értettem, az az, hogy Tímár valószínűleg 28 éves (na jó, minimum 20, csak én képzeltem ennyivel idősebbnek), elvégre kereskedő, s Jókai azt írja egy felnőtt férfi, azonban Tíméa 14, Noémi pedig 15 éves. Csak nekem furcsa az, hogy egy 28 éves férfi olyan szemmel bámul a lányokra? (Mellesleg pár év elteltével írja is, hogy Noéminek micsoda idomai lettek mióta nem látta. Creepy...)
Aztán Jókai nem kicsit befolyásolja az olvasót. Eleinte tök jó volt, mert folyton rágódtam azon, hogy Tímár most végülis csalt vagy nem, az ő cselekedete annak minősül vagy sem. Aztán a végén az író teljesen rombol. Egyszer 2 oldalon keresztül sorolja, hogy Tímár kitől s mit lopott, aztán kb. 30 oldallal később a főszereplő tagadja az egészet, s Jókai úgy írja, mintha Tímár pár oldallal ezelőtt nem így gondolta volna. Weird.
A karakterek. Azt hiszem ez az első könyv, ahol végül egy karaktert sem tudtam megkedvelni, talán Teréza mamát. De egyébként számomra mindegyik olyan kis butuskának tűnt. Mondjuk az kicsit zavart, hogy a végén OMG SPOILER Athalie meglepő módon 100%osan meg volt arról győződve, h Tímár él, és valaki mást temettek el, s az a valaki bizony ellopta Tímár ruháját. Hagyjuk már. Jó, rajta kívül valóban csak Tímár tudott a rejtekhelyről, de ennyire pontosan nem tudhatta az a buta liba.
Óóó, az a rengeteg ismeretlen, régies kifejezés. Hát megölt! Az meg végképp, mikor az ismeretlen szót egy másik ismeretlennel magyarázott. Én olvasás közben nem akarok google-t használni!
Hiába élek Magyarországon, néha baromira nem tudtam beazonosítani hol járnak a szereplők.
Furcsa volt számomra, hogy a halált sosem írta le hosszasan, pedig manapság az írók ennek oldalakat szentelnek. 
KI NEVEZI EL A 2. GYEREKÉT IS DÓDINAK, MIKOR AZ ELSŐ MEGHALT??(deodát. meghaltam)
Tímár és Kacsuka románca egy mosolyból alakult ki. De a mosoly után nem beszéltek, csak 5 évre rá kb. MAF.
Mindazonáltal a sztori teljesen rendben volt. Fordulatos, izgalmas, és tényleg tetszett a mondanivalója.