Örkény István: Tóték

Hogy mennyire szerettem ezt a történetet! :D (Bár ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy vajon akkor is ennyire szeretném, ha nem beszélek róla Zsuzsa nénivel drámán, illetve magyaron Judit nénivel)

Én a drámát olvastam, szóval eléggé meglepődtem, mikor mondták a többiek, hogy a regényél már az elején kiderül, hogy Tóték fia meghal, míg ugyebár a drámában valahol a közepén említik ezt meg, szóval így sokkal izgalmasabbá válik a történet. Nem is értem Örkény miért nem így írta meg elsőre. Írhatnék az elnyomásról, a bolond postásról, hogy valójában az Őrnagy magától ilyen elnyomó lenne, vagy csak a környezete volt-e rá hatással, de ezt a sztorit szerintem mindenki ismeri. Inkább ez a bejegyzés csak egy emlékeztető arról, hogy ez létezik, szerettem, és hogy mennnnyire imádtam a magyarórákat.

Grecsó Krisztián: Vera

Nincs mit tagadnom: Grecsó Krisztiánnal elfogult vagyok, és ha valaki sértegeti, vagy negatív kritikát olvasok vele kapcsolatban, esküszöm én érzem magam rosszul, és harapok. Furcsa ez.

Mindenesetre a Veráról is lehet olvasni ilyet is, meg olyat is, de természetesen nekem tetszett. :'D

A Vera nem olyan, mint az író többi kötete. Tehát ha valaki pont azért nem szereti Grecsót, mert folyton a falusi életről ír, az vegye nyugodtan kézbe a Verát, mert ez nem az.

Vera története Szegeden játszódik, egy 10 éves kislány a főszereplő, aki a mű végére szinte nagylánnyá válik - ez pedig annak köszönhető, hogy a főhősnő olyan titkokat tud meg, ami miatt az őt körülvevő buborék kipukkad. (Szerettem azt a részt, amikor az anyukája megengedte, hogy mostantól egyedül mehet haza az iskolából, amin Vera 

Ez a kötet meglepően könnyed, Grecsó stílusához képest. Nincs tele nyakatekert mondatokkal, nem kell az olvasónak két mondatonként megállni, feltenni a kérdést, hogy "Miii?", majd újraolvasni. A sztori szépen folyik, sőt, van benne valami izgalom is (pedig én Grecsót kifejezetten a szép mondatok miatt olvasom. szeretek rácsodálkozni, hogy van író, aki szépen, bonyolultan, de mégis valami egyszerűséggel képes dolgokat leírni. zseniális). Ráadásul eszembe jutott egy csomó általános iskolás emlékem. El is felejtettem, hogy hogy működött a tízórais rendszer, meg ilyenek... :D

Tehát mindenesetre bátran ajánlom azoknak, akik eddig nem szerették Grecsót. Ez más. Eskü. 

(Azért nem írtam bővebben a sztoriról, mert semmiképp nem akarok spoilerezni - ÉS megismerkedhettek a szomorú-izgulás fogalmával, plusz a sokadik alkalommal, mikor Vera izgalmában be akar pisilni, felkuncoghattok!)

Madách Imre: Az ember tragédiája

Az egyik csalódásom ez a könyv. Amikor 14 évesen el kezdtek érdekelni a szépirodalmi művek, Az ember tragédiája is közéjük tartozott, rettentően el akartam olvasni, elvégre olyan izgalmas a címe, s különben is egy rongyos példányunk van belőle itthon, ami még vonzóbbá tette számomra Madách emberiség költeményét. Még jó, hogy akkoriban nem kezdtem bele, vagyis... Lehet lelkesedésem nagyobb volt akkor, és simán vettem volna az akadályokat, azonban most...Minden egyes mondatra oda kellett figyelni. Nagyon durván. Számomra borzasztóan régies a szöveg, rendelkeznem kell olyan háttérismerettel, amit valóban birtokolnom kellene, azonban van olyan, amit még nem tanítottak vagy már kiment a fejemből. Egyik karakterhez sem kötődtem különösebben, az Urat kifejezetten utáltam. Pökhendi alakként mutatta be a kötet - legalábbis az első pár színben.Örülök, hogy a magyartanárom ennyi a szívén viseli a sorsunkat, így hát körülbelül 3 héten keresztül foglalkoztunk Madách könyvével, s közösen próbáltuk kibogozni, hogy az egye színekben milyen eszmék jelennek meg, milyen a férfi-nő, az egyén-tömeg kapcsolata stb. 

Mindamellett, hogy ebben a pillanatban kevésbé kellemes emlékként él bennem e könyv, tudom, hogy évek múlva ha elolvasom teljesen más lesz a véleményem. Mindig ez van.

Értékelés: 6/10

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Egy csoda. Egyszerűen imádom Grecsót és a könyveit. 

A Harminc év napsütés egy novellagyűjtemény, melyben különböző témák jelennek meg. Mint azt megszokhattuk Grecsótól főleg a szerelem, a család és a falu témájában mozog. Annyira gyönyörű szavakat, kifejezéseket, metaforákat használ, hogy érzem, ahogy simogatja a lelkem. Habár meg kell jegyeznem, továbbra is nehéz Grecsót olvasni, mert olykor képes nyakatekert mondatokat beilleszteni, amit én nem bánok, mert szerintem széppé teszi. Minden történetben megtaláltam önmagam, és leginkább azok tetszettek, amelyek a nagymamájáról szóltak.

Megjegyezés1.: A cím onnan ered, hogy nagyapja egy nyáron 30 napon keresztül vezetett egy naplót az időjárásról, s azalatt a 30 nap alatt végig sütött a nap. 

Megjegyzés2: Aki nem olvasott Grecsót, szerintem ezzel a könyvvel kezdje, mivel regényeiben a szálakat néha képes úgy megbonyolítani, hogy háromszor vissza kell lapozni.

Mindenesetre én imádtam. Grecsót is imádom.

Arany János: Toldi estéje

Attól függetlenül, hogy imádom A. J.-t, és az elmúlt irodalomórák alkalmával ráeszméltem, hogy egy igazi zseni, a Toldi estéje mégsem vált a kedvencemmé - habár lehet a 4es dolgozat, amit kaptam belőle közrejátszhat.

Még mindig gyönyörűen ír, a történet is tetszett, esküszöm jó volt újra találkozni Bencéékkel, de valahogy ez most nem váltott ki belőlem rajongást. 

Jókai Mór: Az arany ember

Szörnyű ember vagyok. Már megint előítéletekkel álltam neki egy könyvnek. Mivel a Kőszívű kapcsán eléggé negatív véleményem alakult ki Jókairól, s a csapból is az folyik, hogy az ő könyveit mennyire nehéz olvasni, milyen sok a leírás stb., úgy kezdtem neki ennek a regénynek, bizonyára bűn rossz lesz. És mekkorát tévedtem! (Már megint.) Hála Jim és Buri noszogatásának, nem adtam fel a Szent-Borbálánál. 

A sztori lényegében annyi, hogy van egy fiatalember, bizonyos Tímár Mihály, aki egy egyszerű kereskedő. Azonban nem egészen tisztán drága kincsekhez jut, s azoknak köszönhetően be tudja indítani vállalkozását, s így ő lesz Magyarország egyik legtehetősebb embere. Közben persze van egy szerelmi háromszög, ármánykodó gonosz "mostohatestvér", ellenszenves férfiszereplő stb. Nem akarom ezt sokáig húzni, inkább olvassa el, aki ezt látja, és eddig még nem tette, mert tényleg megéri!

Tehát: ki merem jelenteni, igen, tetszett ez a könyv. Komolyan mondom, Candide és a Pál utcai fiúk után ez a harmadik legjobb kötelezőolvasmány. Ugyan, néha kiszámítható, de azért tele van fordulattal, értékes a mondanivalója, és megismerkedhetsz rengeteg régies kifejezéssel. És most kezdeném a kevésbé pozitív, vagy számomra furcsa dolgokkal. 

Amit leginkább nem értettem, az az, hogy Tímár valószínűleg 28 éves (na jó, minimum 20, csak én képzeltem ennyivel idősebbnek), elvégre kereskedő, s Jókai azt írja egy felnőtt férfi, azonban Tíméa 14, Noémi pedig 15 éves. Csak nekem furcsa az, hogy egy 28 éves férfi olyan szemmel bámul a lányokra? (Mellesleg pár év elteltével írja is, hogy Noéminek micsoda idomai lettek mióta nem látta. Creepy...)

Aztán Jókai nem kicsit befolyásolja az olvasót. Eleinte tök jó volt, mert folyton rágódtam azon, hogy Tímár most végülis csalt vagy nem, az ő cselekedete annak minősül vagy sem. Aztán a végén az író teljesen rombol. Egyszer 2 oldalon keresztül sorolja, hogy Tímár kitől s mit lopott, aztán kb. 30 oldallal később a főszereplő tagadja az egészet, s Jókai úgy írja, mintha Tímár pár oldallal ezelőtt nem így gondolta volna. Weird.

A karakterek. Azt hiszem ez az első könyv, ahol végül egy karaktert sem tudtam megkedvelni, talán Teréza mamát. De egyébként számomra mindegyik olyan kis butuskának tűnt. Mondjuk az kicsit zavart, hogy a végén OMG SPOILER Athalie meglepő módon 100%osan meg volt arról győződve, h Tímár él, és valaki mást temettek el, s az a valaki bizony ellopta Tímár ruháját. Hagyjuk már. Jó, rajta kívül valóban csak Tímár tudott a rejtekhelyről, de ennyire pontosan nem tudhatta az a buta liba.

Óóó, az a rengeteg ismeretlen, régies kifejezés. Hát megölt! Az meg végképp, mikor az ismeretlen szót egy másik ismeretlennel magyarázott. Én olvasás közben nem akarok google-t használni!

Hiába élek Magyarországon, néha baromira nem tudtam beazonosítani hol járnak a szereplők.

Furcsa volt számomra, hogy a halált sosem írta le hosszasan, pedig manapság az írók ennek oldalakat szentelnek. 

KI NEVEZI EL A 2. GYEREKÉT IS DÓDINAK, MIKOR AZ ELSŐ MEGHALT??(deodát. meghaltam)

Tímár és Kacsuka románca egy mosolyból alakult ki. De a mosoly után nem beszéltek, csak 5 évre rá kb. MAF.

Mindazonáltal a sztori teljesen rendben volt. Fordulatos, izgalmas, és tényleg tetszett a mondanivalója. 

Jay Asher: 13 reasons why

Először a sorozatot láttam, ezért eléggé csalódásként ért a könyv. Szerintem a sorozat készítői a végét sokkal jobbra csinálták meg. Különben is: belevitték a szülőszálat, a karakterek jobban ki voltak dolgozva, és jót tett az egésznek, hogy nem egy naposra csinálták (mert a könyvben a 13 tape-t egy nap alatt végighallgatja).

A sztoriról annyit, hogy egy lány öngyilkosságot követ el, s ennek okait kazettára rögzíti, s ezeket elküldi mindenkinek, aki szerepet játszott abban, hogy erre a döntésre jusson. 

Mondjuk az tetszett, hogy a könyvben Clay többször is kijelenti, hogy Hannah-nak semmi joga nincs ahhoz, hogy halála után büntesse őket, mert végülis ez már csak az ő döntése volt. 

Mindenesetre véleményem szerint a sorozat fényévekkel, jobb, és senki ne legyen olyan ostoba mint én, hogy megrendeli, vár rá 3 hetet, olvassa 4 héten keresztül (mert annyira rossz), és végül kirakja a könyvespolcára. Hülyeség volt.

Értékelés: 5/10