Örkény István: Tóték

Hogy mennyire szerettem ezt a történetet! :D (Bár ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy vajon akkor is ennyire szeretném, ha nem beszélek róla Zsuzsa nénivel drámán, illetve magyaron Judit nénivel)

Én a drámát olvastam, szóval eléggé meglepődtem, mikor mondták a többiek, hogy a regényél már az elején kiderül, hogy Tóték fia meghal, míg ugyebár a drámában valahol a közepén említik ezt meg, szóval így sokkal izgalmasabbá válik a történet. Nem is értem Örkény miért nem így írta meg elsőre. Írhatnék az elnyomásról, a bolond postásról, hogy valójában az Őrnagy magától ilyen elnyomó lenne, vagy csak a környezete volt-e rá hatással, de ezt a sztorit szerintem mindenki ismeri. Inkább ez a bejegyzés csak egy emlékeztető arról, hogy ez létezik, szerettem, és hogy mennnnyire imádtam a magyarórákat.

Grecsó Krisztián: Vera

Nincs mit tagadnom: Grecsó Krisztiánnal elfogult vagyok, és ha valaki sértegeti, vagy negatív kritikát olvasok vele kapcsolatban, esküszöm én érzem magam rosszul, és harapok. Furcsa ez.

Mindenesetre a Veráról is lehet olvasni ilyet is, meg olyat is, de természetesen nekem tetszett. :'D

A Vera nem olyan, mint az író többi kötete. Tehát ha valaki pont azért nem szereti Grecsót, mert folyton a falusi életről ír, az vegye nyugodtan kézbe a Verát, mert ez nem az.

Vera története Szegeden játszódik, egy 10 éves kislány a főszereplő, aki a mű végére szinte nagylánnyá válik - ez pedig annak köszönhető, hogy a főhősnő olyan titkokat tud meg, ami miatt az őt körülvevő buborék kipukkad. (Szerettem azt a részt, amikor az anyukája megengedte, hogy mostantól egyedül mehet haza az iskolából, amin Vera 

Ez a kötet meglepően könnyed, Grecsó stílusához képest. Nincs tele nyakatekert mondatokkal, nem kell az olvasónak két mondatonként megállni, feltenni a kérdést, hogy "Miii?", majd újraolvasni. A sztori szépen folyik, sőt, van benne valami izgalom is (pedig én Grecsót kifejezetten a szép mondatok miatt olvasom. szeretek rácsodálkozni, hogy van író, aki szépen, bonyolultan, de mégis valami egyszerűséggel képes dolgokat leírni. zseniális). Ráadásul eszembe jutott egy csomó általános iskolás emlékem. El is felejtettem, hogy hogy működött a tízórais rendszer, meg ilyenek... :D

Tehát mindenesetre bátran ajánlom azoknak, akik eddig nem szerették Grecsót. Ez más. Eskü. 

(Azért nem írtam bővebben a sztoriról, mert semmiképp nem akarok spoilerezni - ÉS megismerkedhettek a szomorú-izgulás fogalmával, plusz a sokadik alkalommal, mikor Vera izgalmában be akar pisilni, felkuncoghattok!)