2017. november 24., péntek

Madách Imre: Az ember tragédiája

Az egyik csalódásom ez a könyv. Amikor 14 évesen el kezdtek érdekelni a szépirodalmi művek, Az ember tragédiája is közéjük tartozott, rettentően el akartam olvasni, elvégre olyan izgalmas a címe, s különben is egy rongyos példányunk van belőle itthon, ami még vonzóbbá tette számomra Madách emberiség költeményét. Még jó, hogy akkoriban nem kezdtem bele, vagyis... Lehet lelkesedésem nagyobb volt akkor, és simán vettem volna az akadályokat, azonban most...Minden egyes mondatra oda kellett figyelni. Nagyon durván. Számomra borzasztóan régies a szöveg, rendelkeznem kell olyan háttérismerettel, amit valóban birtokolnom kellene, azonban van olyan, amit még nem tanítottak vagy már kiment a fejemből. Egyik karakterhez sem kötődtem különösebben, az Urat kifejezetten utáltam. Pökhendi alakként mutatta be a kötet - legalábbis az első pár színben.Örülök, hogy a magyartanárom ennyi a szívén viseli a sorsunkat, így hát körülbelül 3 héten keresztül foglalkoztunk Madách könyvével, s közösen próbáltuk kibogozni, hogy az egye színekben milyen eszmék jelennek meg, milyen a férfi-nő, az egyén-tömeg kapcsolata stb. 
Mindamellett, hogy ebben a pillanatban kevésbé kellemes emlékként él bennem e könyv, tudom, hogy évek múlva ha elolvasom teljesen más lesz a véleményem. Mindig ez van.

Értékelés: 6/10

1 megjegyzés:

  1. Én nagyon szerettem Az ember tragédiáját, de belejétszott, hogy nagyon jó magyartanárom volt és mi is szételemeztük az egészet. :D

    VálaszTörlés